Amikor adatközpontokról beszélünk, sokan elsősorban szerverekre, kábelekre és hűtésre gondolnak. A valóság ennél jóval összetettebb. Egy modern adatközpont ma már egyszerre energetikai, környezetvédelmi, szabályozási és várostervezési kérdés is. Magyarországon különösen igaz ez, mert a következő évek fejlesztéseit nemcsak a technológia, hanem a hálózati kapacitások, a vízhasználat és az uniós elvárások is meghatározzák.
Az egyik legnagyobb korlát ma a villamosenergia-hálózat. Az adatközpontok működése folyamatos, nagy mennyiségű és stabil áramellátást igényel. Ez teljesen más terhelési profilt jelent, mint sok más ipari fogyasztó esetében. A probléma nem csak az, hogy drága az energia, hanem az is, hogy sok helyen egyszerűen nincs elegendő hálózati kapacitás gyorsan elérhető formában.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy új adatközpont esetében már önmagában a hálózati csatlakozás is jelentős költséget jelenthet. Ráadásul minél nagyobb egy projekt, annál komolyabb előkészítést, beruházást és várakozási időt igényelhet a csatlakozás. Emiatt egyre inkább előtérbe kerül egy új szemlélet: az adatközpontot nem pusztán fogyasztóként, hanem részben önálló energiagazdálkodási egységként kell kezelni.
Az energiatárolók, a helyi termelés és az intelligens energiairányítás segíthetnek a hálózati korlátok kezelésében. Előnyük a méretezéstől, a fogyasztási profiltól és az üzemeltetési stratégiától függ. A támogatási lehetőségeket mindig az aktuális pályázati feltételek alapján kell értékelni.
A másik kritikus kérdés a víz. Az adatközpontok esetében az energiahatékonyság javítása sokszor együtt járt a vízfelhasználás növekedésével, főleg bizonyos hűtési technológiáknál. Ez azonban egyre kevésbé fenntartható irány, különösen olyan országban, ahol a nyári hőség, az aszályos időszakok és a vízbázisok terhelése egyre komolyabb kérdés.
Ezért ma már nem elég csak az energiafogyasztást figyelni. Egyre nagyobb jelentősége van annak is, mennyi vizet használ fel egy létesítmény a működés során. Az iparágban ezt a WUE mutatóval szokták mérni. A tendencia világos: a jövő adatközpontjának nemcsak energiatakarékosnak, hanem víztakarékosnak is kell lennie.
Erre egy lehetséges válasz a szürkevíz és a kezelt ipari vagy települési szennyvíz újrahasznosítása. Ez elsőre szokatlanul hangozhat, de valójában nagyon is logikus irány. Ha a megfelelő tisztítási és szűrési technológiák rendelkezésre állnak, akkor az adatközpontok hűtési rendszerei részben tehermentesíthetik az ivóvízhálózatot. Egy ilyen modell hosszú távon nemcsak fenntarthatóbb, hanem üzembiztosabb is lehet.
Az uniós szabályozás az érintett adatközpontok energia- és erőforrás-felhasználásának átláthatóbbá tételét célozza. Az adatszolgáltatási kötelezettség hatályát és a jelentendő mutatókat a létesítmény jellemzői és az alkalmazandó szabályok alapján kell meghatározni.
Ez a helyzet alapvetően átalakítja a fejlesztői és üzemeltetői gondolkodást. A következő években azok az adatközpontok lesznek versenyképesek, amelyek már a tervezés pillanatában számolnak a szigorú energiahatékonysági és vízgazdálkodási elvárásokkal, a hulladékhő hasznosításával, valamint a megújuló energia és tárolás integrációjával.
Különösen izgalmas ebből a szempontból a hulladékhő kérdése. A modern folyadékhűtéses rendszerekből olyan hő nyerhető vissza, amely már érdemben továbbhasznosítható. Ez azt jelenti, hogy egy adatközpont nemcsak energiafogyasztó lehet, hanem egyfajta hőtermelő egység is, amely képes környező ipari létesítményeket, üvegházakat vagy akár távhőhálózatokat támogatni. Ez a körforgásos gondolkodás a jövő egyik legfontosabb eleme.
A fejlesztőknek az adatközpontot összetett energetikai és technológiai rendszerként érdemes megtervezniük. A szabad telek és a szervertermi kapacitás mellett a hosszú távú energiaellátás, a vízigény, a szabályozási megfelelés és az üzemeltethetőség is meghatározó.
Magyarország előtt lehetőség áll az adatközponti piacon, de a siker nem automatikus. A technológiai hőterhelést, a hálózati korlátokat, a vízgazdálkodási kockázatokat és a szabályozási követelményeket együtt kell kezelni. Az adatközpont informatikai létesítmény és stratégiai infrastruktúra is.
Energiatárolási támogatások: a programok jogosultsági és időbeli feltételeit az aktuális hivatalos kiírások alapján kell ellenőrizni.
Szabályozási háttér: az Európai Bizottság adatközponti energiahatékonysági anyagai bemutatják a jelentéstétel és a további teljesítménykövetelmények kialakításának irányait.
Víz-újrahasználat: a mezőgazdasági öntözésre vonatkozó uniós minimumkövetelmények nem alkalmazhatók automatikusan adatközponti hűtésre. A konkrét vízhasználat engedélyezési és minőségi feltételeit külön kell vizsgálni.
9. A folyadékhűtés környezeti előnyei Microsoft / Nature - Using life cycle assessment to drive innovation for sustainable cloud infrastructure
