Emberléptékű város: mítosz vagy valóság?

A várospolitikában az „emberléptékű” ma mágikus jelző. Minden koncepcióban ott van, minden pályázatban szerepel, minden polgármester szívesen mondja ki. De ha lehántjuk a szlogeneket, kiderül: az „emberlépték” a legtöbb helyen térkő és pad. És semmi több.

Az igazi emberlépték viszont forgalomszervezésről, konfliktuskezelésről és mérésről szól. Nem a kandeláber színéről. Ahol ezt komolyan veszik, ott tényleg más lett az életminőség. Ahol nem, ott a „közösségi tér” valójában díszlet.

Mit mutatnak a működő városok?

Barcelona – Superblocks.
Sűrű szövet, kevés hely, de a város mégis a gyalogosnak adta vissza a negyedek belsejét. A zaj és a szennyezés csökkent, a közösségi tartózkodás nőtt. Nem térkőben volt az innováció, hanem abban, hogy a forgalmat átszervezték, és a hatásokat évek óta mérik.

Ghent – Circulation Plan.
2017-ben teljes belvárost rendeztek át: zónákat rajzoltak, a tranzitforgalmat kiszervezték, a belső város maradt a helyieké. Nem építettek szobrokat, hanem forgalmat csökkentettek. Az eredmény: több kerékpár, több gyalogos, élhetőbb központ.

Oslo – parkolóból élet.
A belvárosból kivágtak több ezer parkolóhelyet. Nem omlott össze a gazdaság, ellenkezőleg: a gyalogosforgalom nőtt, a közterek tele lettek élettel. 2019-ben a városban egyetlen gyalogos vagy kerékpáros sem halt meg közúti balesetben. Ez nem PR, hanem Vision Zero.

Párizs – iskolautcák és rakpart.
Az „emberlépték” náluk azt jelentette, hogy a gyerekek biztonságát tették az első helyre. Több száz iskola környékét zárták le az autók elől, a Szajna jobb partját pedig teljesen visszaadták az embereknek. A levegőminőség javult, a közösségi élet felpezsdült.

A közös nevező

• Világos célrendszer. Nem „szép legyen”, hanem: kevesebb baleset, tisztább levegő, több gyalogos tartózkodás.

• Kísérlet, majd véglegesítés. Ideiglenes oszlopok, felfestés, mobil zöldfelület. Ha működik, jön a beton.

• Adat, nem érzés. Mérés nélkül nincs siker: zaj, légszennyezés, forgalom, baleseti statisztika.

• Politikai pajzs. A gyerekek, az iskolák, az egészség tematizálása szétveri a „tiltás” narratívát.

Mit jelent ez nekünk?

Magyar városban az „emberléptékűség” akkor valósul meg, ha:

1. Nem a térkövet toljuk, hanem a forgalmat rendezzük.

2. Nem „autóellenességként” kommunikáljuk, hanem idő- és egészséghaszonként.

3. Nem látványberuházás, hanem folyamatos, mérhető, kísérleti lépések sorozata.

Őszintén: ha nincs monitoring, minden beruházás üres PR. És a városlakók ezt előbb-utóbb kiszúrják. Ha viszont van adat és célrendszer, akkor még sűrű, parkolóhiányos, konfliktusos városszövetben is lehet emberléptékű, közösségi tereket létrehozni.

Végszó

Az „emberlépték” nem pad és muskátli, hanem stratégia. Ha a döntéshozó képes konfrontálódni az átmenő forgalommal, ha képes mérni és számon kérni, akkor lesz valódi közösségi tér. Ha nem, marad a térkő. És a térkő nem lépték, csak burkolat.

Források

• Barcelona Superblocks – környezeti és egészségügyi hatások.

• Ghent Circulation Plan – fenntartható közlekedési fordulat.

• Oslo – Vision Zero, belvárosi parkoló-kivezetés.

• Párizs – iskolautcák és Szajna-part levegőminőségi hatás.